A majom egyszer meglátott egy szigetet az óceánban, amelyen nagyon sok gyümölcs termett, megszólította hát a kócsagot:

 Testvér, vigyél át a szigetre, hadd egyem abból a szép gyümölcsből!

A kócsag felkapta a majmot, és átvitte a szigetre. Egy kis idő múlva haza akart térni, de a majomnak még semmi kedve sem volt hozzá. Vitázni kezdtek, s végül a majom mérgében kiráncigálta a kócsag szárnytollait. Mikor a szárnya újra kinőtt, útnak indult a kócsag.

 Vigyél magaddal! Vigyél magaddal!  kiabálta a majom.

De a kócsag így válaszolt:

 Egyszer már elbántál velem, másodszor nem viszlek magammal.

Így hát a majom fogva maradt a szigeten. Egy napon látta, hogy egy krokodil alszik a parton. Gyorsan körülszaladgálta, hogy jó sok lábnyom maradjon a homokban, aztán odakiáltott a krokodilnak:

 Ha akarod, háborúzzunk egymással. De nézd meg, milyen nagyszámú az én népem!

A krokodil látva a sok lábnyomot a homokban, így felelt.

 Valóban, igen nagyszámú a te néped.

És megállapodtak, hogy mennyien és hány éjszakán át fognak háborúzni. Jött-jött a sok krokodil, hogy megvívjon a majmok népével. Így szólt ekkor a majom:

 Előbb meg akarlak számolni benneteket. Feküdjetek sorba, a szárazföld felé.

És a krokodilok szépen egymás mellé feküdtek. A majom pedig egyikről a másikra ugrott és számolt:

 Egy, kettő, három  egészen az utolsó krokodilig. Közben átért a másik partra, és egy kókuszpálma tetejéről nevette a háborút váró krokodilokat.

 

Balázsy Géza rajza