Volt két öreg. Igen jól érezték magukat, igen jól megvoltak, már megöregedtek. Volt nekik egy tehenük. Hát már abba is beleuntak, röstelltek a tehénnel tovább vesződni, s azt mondja az asszony az urának:
– Ugyan, apjok! Vidd el ezt a tehenet a vásárra, add el! Mit vesződjünk mi már vele!
Fogta az ember és elvezette a tehenet a vásárra. Amint ment, talákszott egy másik emberrel.
– Hová mész, sógor?
– Viszem ezt a kecskét a vásárba.
– Tudod mit? – azt mondja. – Cseréld el velem azt a kecskét, odadom érte a tehenet.
Hát oda is adta. Ment tovább. Megén talákszott valakivel, az megén kukast vitt a hóna alatt. Azt mondja neki:
– Hová mész, sógor?
Azelőtt, ugye, mindenki sógor volt.
– Viszem ezt a kukast eladni.
– Tudod mit – azt mondja –, odadom érte a kecskét, add nekem azt a kukast.
Nekiadta. Ment tovább. No, aztán talákszott megint egy emberrel.
– Mid van, sógor?
– Hát, mit viszek a zsákban, mint egy csöpp sz...t – azt mondja.
– Tudod mit?! Add nekem. Odadom érte ezt a kukast.
Odaadta, ment haza, bement a kocsmába. Rendszeresen, ha valaki valahonnan megjön, hazajövet be kell menni a kocsmába. Bemegy a kocsmába, azt mondják neki a többiek:
– Hallod, hát mit viszel te abban a zsákban, hogy olyan büdös van itt!
– Mit vinnék – mondja –, egy csöpp sz...t.
– No, most csak fog az asszony pörölni veled, ha sose pöröltetek is! – mondják neki. – Hát a tehénért ezt az egy csöpp valamit viszed?!
Az ő felesége nem pöröl soha, ők még sose pöröltek.
– Fogadjunk, hogy most fog!
Nagy összegben fogadtak. Elment aztán haza az ember, s ment vele valaki meghallgatni, hogyan fognak pörölni.
Mikor hazaért az ember, kérdi tőle az asszony:
– No, mit hoztál, apjuk?
Mondja neki, hogy azt az egy csöpp sz...t.
– Jé, de jól tetted! – azt mondja az asszony. – Legalább bekenjük vele a szomszéd kilincsét, ne mondja, hogy sz...unk sincs.
Szitás Emerencia meséje, Jóka
Balázsy Géza rajza