Amint leesik az első hó, megváltozik az állatok viselkedése a természetben. A havas, fehér tájban másként kell rejtőzködniük, mint a tarka őszi határban. Táplálékhoz is más módon jutnak, hiszen sokuk számára az is vastag takaró alá került. Hát még a hideg hogy megváltoztatja némelyiküket! A zord idő beálltával az állatok is előveszik téli ruhájukat.
A róka hallása bámulatra méltó. Ez, na meg a leleményessége van segítségére télen is a zsákmányszerzésben. Akár 50 méteres távolságból meghallja az egér cincogását. A hóbuckákon szökdelve felriasztja az apró rágcsálót, aztán kihúzza őt a hótakaró alól.
A bagoly a hó alatt úgy keresi meg a zsákmányt, hogy forgatja a fejét. Az egér motozásának a zaja különböző szögekben jut a fülébe. Ebből tudja kiszámítani, hogy pontosan hol lapul a kis egér. Abban a pontban, ahol a hangjelzések találkoznak.
A hermelin télire fehér bundát vesz. Így tud leginkább észrevétlen maradni, amikor zsákmány után kutat a behavazott vízparton. Igaz, a farka vége ekkor is fekete marad. De mindössze ennyit őriz meg a nyári, vörhenyes ruházatából. Éberségéből és fürgeségéből azonban a hidegben sem adhat alább. Amint meghallja az egér cincogását, mintha áramütés érte volna, megtorpan, figyel, aztán gyors ugrásokkal szalad áldozata felé. A téli természetjárások során vizek környékén, lápos, fűzbokrokkal benőtt helyen talán szerencsétek lesz, és meg is pillanthatjátok ezt a kis ragadozót. Az egér hangját utánozva akár tíz lépésnyire is közel csalogathatjátok őt magatokhoz, persze csak akkor, ha közben mozdulatlanok maradtok. Ha ügyesen cincogtok, még szép felvételeket is készíthettek róla. De amint észbe kap az állatka, visszafelé szalad. Ha eltűnik a sűrűben, többet már nem tudjátok őt előcsalogatni.
Nagy havazások idején a szarvasok csapatokban vonulnak le a hegyekből a védettebb völgyekbe. Kemény hidegben, és ha magas a hó, keveset mozognak, tartalékolják az energiájukat. Ha mégis menekülni kényszerülnek, egy tapasztalt vezértehén vezeti a csordát. Hogy ne zavarjátok a vad nyugalmát, soha ne vigyetek magatokkal a kutyát az erdőbe!
Nem örülnek a hónak az őzek. Talán legtöbbet ők szenvednek a téltől. Fáznak és éheznek. A fagyos erdőben alig találnak ennivalót. A magas hó felsebzi a lábukat, különösen, ha keményre fagy a teteje. Amikor a vadászebek elől menekülnek, az ilyen hó beszakad a vékony lábuk alatt, és a jámbor állatok a havon is fürgén szaladó kutyáknak könnyen a prédáivá válhatnak.
A zergéket nem zavarja a hideg tél. Sőt! Jobban tűrik a zord időt, mint a meleget. Főleg az idős bakok. Ezek legtöbbször magányosan kóborolnak a hegytetőkön, akkora magasságban, ahova az anyaállatok és a gidák soha nem merészkednek. A tartós hideg elől ők lejjebb vonulnak a hegyoldalon az árnyékos erdőkbe. Bezzeg a bakok! Dacolnak a jeges széllel, hófúvással. Állítólag néha még a fülük is lefagy, olyan hosszú ideig képesek állni szoborként a viharban.
Kérdezz!
Hogyan védekeznek a sarkvidéken az állatok a nagy hideg ellen?
A sarkvidéken az állatoknak néha akár – 80 °C-ot is el kell tűrniük. A fagytól bundájuk és testük vastag zsírrétege védi őket. A fehér szőrszálaban levegő van, ami meggátolja, hogy a test melege gyorsan elillanjon. A sűrű bunda úgy tartja a hőt az állat testfelületén, akárcsak egy jó termosz. A sarki rókának a fülei is egészen rövidek, ez is csökkenti a hőveszteséget.
Tudtad?
A fehér felület kevesebb hőt bocsát ki, mint a sötétebb. Ezért is fehér a sarkvidéki állatok, például a sarki róka, sarki nyúl, sarki farkas bundája.