Szeptemberben még alig búcsúzott el a nyár, de már javában tart a madárvonulás. Némelyik csapat már augusztusban felkerekedett. Mások most csomagolnak, éppen csak a titokzatos parancsra várnak, hogy elindítsa őket a téli szálláshely felé. Ám vannak, akik szeptemberben még nyugodtan élvezik a kellemes őszi napsütést, nem is gondolnak a költözéssel.
Az őszi madárvonulás sokkal csendesebb a tavaszinál. A márciusban, áprilisban költőhelyükre érkező énekesmadarak gyakran még útközben is énekelnek. A hímek készülnek az udvarlásra, vígan vannak. Bezzeg ősszel, amikor el kell menniük a közelgő hideg elől, legtöbbjük hallgat.
A kivételek közé tartozik a fülemüle. Ez az apró nádi madárka nem a sietősek közé tartozik, gyakran még októberben, sőt november elején is hallhatjuk „hü-hü-hü” hangokkal teli énekét a vízparti bokrosból.
Nem is olyan színes az őszi vonulás, mint a tavaszi volt. Akkor sok vízimadár már érkezésekor tarka nászruháját viselte. A récék, parti madarak hímjei ünnepi gálában billegették magukat a tojók előtt. Őszre sokuk levetette az ékes tollakat, s a hímek már csak testük nagyságában különböznek a tojóktól. Őszi tollruhájukban a tőkés, kanalas és üstökös récék gácsérjai szinte nem is emlékeztetnek a tavasszal színpompás tollazatú madarakra.
A vonuló madarak ősszel ráérősebbek, nem sietnek annyira, mint tavasszal. A szaporodási ösztön, a fészekrakás, a fiókák kiköltésének és felnevelésének nagy feladata akkor valósággal hajtotta őket, és igyekeztek minél előbb elérni a költőhelyükre. Most, a búcsúzáskor viszont akár hetekig elidőznek egy-egy alkalmas pihenőhelyen. Több ezres csapatokban, lassan gyülekeznek, és ha enyhének ígérkezik a tél, akár útra sem kelnek.
Az elköltözők helyébe októberben aztán egyre-másra érkeznek a téli vendégek. Hangos gágogással húznak el felettünk az égen az északi jeges tundrák felől érkező vadlibák. Egyszerre több tízezer daru pihen meg az alföldi nagy pusztákon. A darvak azonban nem maradnak, csak átvonulnak a tájainkon. Miután megpihentek, jóllaktak, újra V alakba rendeződnek, s krúgatva elrepülnek Afrika felé.
Kérdezz!
Miért költöznek el ősszel a madarak?
Mert a téli hidegben nem találnának eleséget, és elpusztulnának. A befagyott tóban a gólya nem tudna békára vadászni, a fecske nem fogna a levegőben repülő rovart, ezért elmennek Afrikába, ahol mindig meleg van, és mindig akad kedvükre való falat.
Tudtad?
Némelyik madárfaj éjszaka vonul. Például a szárcsák. Októberben indulnak útnak Európa déli vidékei, Afrika felé. Az éjszakai út során sok madár elpusztul, mert nekiütközik a magasban láthatatlan villanyvezetékeknek.