2014 májusában járt nálunk, a Békei Alapiskolában egy kedves szlovák bácsi. Vak volt. Elkísérte őt a vakvezető kutyája is. A kutyát Arkusnak hívták. Amikor a bácsi leejtette a botját, a kutya már ugrott is, és visszaadta a gazdájának.

Ha a kutya ügyesen megoldott egy feladatot, kapott egy darab répát. Volt a bácsinak egy beszélő telefonja és egy számológépe. A bácsi megnyomott egy gombot, és a számológép megmondta, hogy melyik gombot nyomta meg. A bácsi elmesélte azt is, hogy már régóta nem lát, és egészen másfajta könyvből tanult olvasni, mint mi. Mutatott egy vakok számára készült könyvet. Az ujjával megérintette benne a pöttyöket, és abból tudta, hogy melyik az a betű, melyik a .  Amikor valamit nem értettünk meg jól, Piroska tanító néni lefordította magyarra.

Végül az egész osztály lefényképezkedett a vak bácsival. Nagyon örültünk, hogy eljött hozzánk , mert megtudtuk, hogy milyen vakon élni.

 

Botló Barbara és Garadi Kornélia, 4. osztályos tanulók