Hosszúfarkú erszényespele

 

Első ránézésre védteleneknek tűnnek. Csakhogy apró termetük jóval több előnnyel, mint hátránnyal jár. Elsősorban ugyanis rovarevők, s ez azt jelenti, hogy bőven van számukra táplálék, súlyuknál fogva a fák legvékonyabb ágain is bármikor könnyedén ugrálhatnak, és a talaj legkisebb mélyedése is barlang a számukra, ahol elrejtőzhetnek. Lássuk tehát a legkisebb emlősöket!

Első látásra bármilyen meglepő, a hosszúfarkú erszényespele a kenguru és a koala rokona. Ő is az erszényesek nagy családjába tartozik, és akárcsak a rokonság többi tagja, ő is Ausztráliában és Indonéziában él. Hossza 5-10 cm körüli, súlya pedig nem haladja meg az 50 grammot. Tehát kb. olyan nehéz, mint egy szelet csoki. Hosszú farkát az ágakon való csimpaszkodásra használja, így közlekedik a fák apró ágain. Éjszaka vadászik, leginkább rovarokra.

 

Hosszúfarkú erszényespele   Amerikai cickányvakond   Amerikai cickányvakond

 

A többi vakondtól eltérően az amerikai cickányvakondnak nincsenek nagy mellső lábai. De nincs is rájuk szüksége, mivel ő ideje jó részét a föld felszínén tölti. Az ásáshoz persze neki is vannak eszközei, méghozzá az éles karmok és a lapos, hosszú orr. A rokonságban ő az egyetlen, aki egy-egy jó falat reményében még a kisebb fákra, bokrokra is képes felmászni. Testhossza 8 cm körüli, de ebből 4 cm a farka, súlya pedig mindössze 10-15 gramm. Amint a nevei is elárulja, Észak-Amerika nyugati részén él.

 

Etruszk cickány   Etruszk cickány

 

Az etruszk cickány főként füves pusztákon tanyázik Európa déli és Afrika északi vidékein. Súlya mindössze 2-4 gramm, testhossza kb. 4 cm. Kicsiny termete ellenére meglehetősen agresszív állat. Talán ezért is él magányosan, senki sem szeret a közelében lenni. Saját testméretével összemérhető rovarokat és pókféléket fogyaszt. Gyors és precíz vadász. Érdekesség, hogy szíve percenként 1300-at (!) ver (összehasonlításképpen: az emberé 75-öt), és ennyi idő alatt 300-szor vesz levegőt.

 

Dongódenevér   Dongódenevér

 

A dongódenevér a világ legkisebb emlőse. Súlya és hosszúsága még az etruszk cickányénál is csekélyebb, kb. akkora, mint egy poszméh. Disznóorrú denevérnek is nevezik a malacra hasonlító szaglószerve miatt. Rendkívül ügyes vadász, tápláléka nagyrészt legyekből és szúnyogokból áll. A nappalt barlangok mélyére húzódva, csapatokban tölti, éjszaka indul zsákmányszerző körútra. A tudósok szerint mindössze kb. 10 ezer példány él belőle Délkelet-Ázsiában. Ezért égetően fontos volna, hogy élőhelyeit természetvédelmi területté nyilvánítsák.