| Koncsol László versei januárra |
|
Cinege forog a hóban
Ti-ti-ti, ti-ti-ti, te-te-te, te-te-te, ilyen az iciri- piciri cinege.
Ide fut, oda fut, kiszalad, elakad, szereti a falut, keveri a havat. Meleg-e az a mag? Fagyos-e, deres-e? Ide kap, oda kap, szedi a cinege. Eszes a, konok a picinye, örege, sürög a, forog a, pörög a cinege. Föl a fej, fölinal, fölinal, le a fej, leinal, föl a fej, le a fej, leinal. Pörög a cinege, sürög a, forog a picinye, örege, eszes a, konok a … Szedi a cinege, ide kap, oda kap, fagyos-e, deres-e, meleg-e az a mag. Keveri a havat, szereti a falut, kiszalad, elakad, ide fut, oda fut. Ilyen a cinege: iciri-piciri, te-te-te, te-te-te, ti-ti-ti, ti-ti-ti.
Mókusvilág
Tá-tá-ti, gyors csuszka, szájtáti mókuska: kőrisfa, bükkmakkfa, huss, vissza odvadba!
Kis róka nagy móka, nagy róka, kis móka, vén róka, rút móka: húzóka- nyúzóka.
Köd mosta lomb-inga, makkocska, ághinta: sutty, barna lelkecske, kopp, barka, hopp, ess le!
Pilletánc
Tá-ti-tá, hoppsza hó, lengj alá, pilla-hó, fű alá surranó, talp alá roggyanó, szán alá csusszanó, sí alá hussanó!
Itt piheg: cinkeszárny, cinkebegy sejti tán, ott elül hallgatag, rókafül hallja csak. Hó te, hó, pillanyáj, millió szárny-madár, kézbe kéz, karba kar, táncra kész pille-kar, körbe-kör, láncra lánc, tág, tömör lepketánc.
Leng, kering, elsuhog, ringva ring, így susog: „El ne hagyj, édes ég! Szállni még, élni még!” Villogó szürkeség: dől a hó, hull az ég fű alá, talp alá, szán alá, sí alá. Hoppsza hó, pilla-hó, villanó, hussanó. |







