Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy legelő. Ezen a legelőn legelészett egy kisbárány és egy egész juhnyáj. A kisbárány nagyon szeretett legelészni. Jó étvággyal harapta a zsenge füvet, kóstolgatta az illatos fűcsomókat, egyik finomabb volt, mint a másik. Észre sem vette, és már egészen messze jutott a nyájtól.
A legelő szélén, egy kidőlt fa tövében eszegette épp a kövér fűszálakat, az illatos gyógyfüveket, amikor megszólalt fölötte egy hang. Egy szarvasbogár volt az, a kidőlt fa odvából mászott épp elő.
− Mondd csak, bari – szólította meg a bárányt a bogár –, nem félsz itt, a mező szélén egyedül, távolt a többiektől?
− Hmmm… − a bari elgondolkodott –, csak pár ugrás, és máris ott vagyok anyám mellett. Nem félek!
A bogár bólintott.
− Bari, és ha jön a vihar? − kérdezte aztán a bogár. − A vihartól nem félsz?
− Nem félek! Gyors a lábam, a többiekhez szaladok, összebújunk, és védjük egymást a vihartól. Nem félek!
− Hát a farkas? Ha kijön az erdőből, meglát téged, és felfal. A farkastól csak félsz?
− Nem félek! Látod ott, a nyáj mellett azt a nagy kutyát és az embert? Ha farkas közelít az erdőben, az a kutya már messziről meghallja, és megérzi a szagát. Ugatni kezd, a pásztor megérti a kutya szavát, füttyent egyet, és a kutya máris rohanni kezd. Elkapja a farkas torkát, még mielőtt az megenne engem! A kutya és a pásztor megvédenek a farkastól. Nem félek!
− Jól van, bari – bólintott újra a bogár –, nagyon jól feleltél. Látom, jól megtanultad a legelő rendjét.
Azzal visszabújt a fába, a bari meg tovább legelészett a mezőn.
Kde bolo, tam bolo, bola raz jedna veľká pastva. Na tejto veľkej pastve sa pásol malý baránok a jedna celá črieda oviec. Baránok sa pásol veľmi rád. S chuťou hrýzol do mladučkej trávy, ochutnával voňavé steblá, jedno bolo chutnejšie ako druhé. Ani si to nevšimol, a zrazu bol od čriedy dosť ďaleko.
Na kraji pastvy pri kmeni vyvaleného stromu si pochutnával na mastných a voňavých steblách trávy, keď sa nad ním ozval akýsi hlas. Bol to roháč, práve liezol von z dutiny na kmeni stromu.
„Povedz že mi, baránok“ oslovil chrobák baránka, „nebojíš sa tu na kraji lúky sám, ďaleko od ostatných?“
„Hmmm...“ zamyslel sa baránok, „stačí pár skokov a som hneď pri mame. Nebojím sa!“
Chrobák prikývol.
„Baránok, a čo ak príde búrka?“ opýtal sa potom. „Ani búrky sa nebojíš?
„Nebojím sa! Mám rýchle nôžky, pribehnem k ostatným, schúlime sa a ochránime sa navzájom pred búrkou. Nebojím sa!“
„A čo vlka? Čo ak vyjde z lesa, zbadá ťa a zožerie? Vlka sa akiste bojíš!“
„Nebojím sa! Vidíš tam toho veľkého psa a človeka pri stáde? Ak sa vlk v lese priblíži, pes ho už z diaľky začuje a zacíti jeho pach. Začne štekať, pastier ho pochopí, zapíska a pes sa ihneď rozbehne. Lapí vlka popod krk ešte než by ma zožral. Pes a pastier ma pred vlkom ochránia. Nebojím sa!“
„Dobre baránok“ prikývol roháč. „Vidím, že si sa poriadok pastvy dobre naučil.“
Schoval sa späť do dutiny a baránok sa ďalej pásol na lúke.
Slovnik/Szótár
pastva – legelő
črieda – nyáj
ochutnávať – kóstolgat
steblo trávy – fűszál
vyvalený strom – kidőlt fa
roháč – szarvasbogár
dutina – odú
schúliť sa – összebújik
navzájom – egymást
lapiť – elkap, megragad
ochrániť – megvéd
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Balázsy Géza rajza