Néger a hóesésben
Egy néger lépdel
a hóesésben,
vastag sállal,
nagy csizmában,
megy, mendegél
a fehérségben,
a fogsora kiviláglik,
ahogy hosszan,
mélyet ásít.
Álmában tán Afrikában
volt az éjjel
s a pálmafák árnyékában
függőágyban
ringatózott,
találkozott a zsiráffal,
zebrával
meg elefánttal,
most mogorván
némán lépdel,
az álmos néger
a hóesésben.
Szélkakas
Toronygombon
szélkakas
csikorog, ha
fúj a szél,
rozsdás lába,
törött szárnya,
nem pendül oly
könnyen táncra,
szaggatja a
reumája,
emlékezik
nagy telekre,
havat hozó
fellegekre,
fákat tépő
vad szelekre,
friss tavaszra,
forró nyárra,
mulatságra,
pusztulásra,
tűzvészekre,
szárazságra,
árvizekre,
mennykövekre,
sokszor hulltak
körülötte...
Fiatal volt,
forgott, táncolt,
szél szavára,
körbe-körbe.
Ma már lassan,
nyikorogva,
nyöszörögve
fordul egyet,
hébe-hóba.
Balázsy Géza rajza