Gúta

 

Csallóközi város Gúta,

önmagát is felülmúlta,

földvára volt kővár helyett,

megőrzi az emlékezet.

 

Vak Bottyántól retteg Gúta,

a földvárat széjjeldúlta,

a kuruc meg olyan fajta,

békavárnak csúfolgatta.

 

Úgy brekegik ott a békák,

hogy a várat felújítják,

szarkamadár cserregeti ‒

fogjatok már végre neki!

 

Dunamocs

 

Dunamocs, ó, Dunamocs,

arrafele minden mocsár

ától zéig

zavaros.

 

Vízimalma csak kilenc,

nem tudja, hogy hova vigye

gabonáját

a Ferenc.

 

Ördöngős-völgy, Mocsolya,

békakirály nagy fejéről

leesik a

korona.

 

Jakabalma, vadkörte,

légy a párom még a nyáron,

kis Juliska,

örökre.

 

Madar

 

Imre király

ha vadászott,

kellettek a

madarászok,

sólymot hoztak

azon nyomban

tudták, a vad

merre s hol van.

 

Falut kaptak

ajándékba,

brekegi az

öreg béka,

a Madari-

patak völgye

lett otthonuk

mindörökre.

 

        

 

A koloni táltoscsikó

 

A koloni táltoscsikó,

ilyen nem lehet,

kihúzza a kátyúból a

Göncölszekeret.

 

Patájával félrerúg pár

kerge csillagot,

majd az utat megtisztítva

nyerít jó nagyot.

 

Nyitragerencséren

 

Nyitragerencséren

minden utca tiszta,

a sok utcaajtót

Kodály s Bartók nyitva.

 

Fazekasmenyecskék,

fazekaslegények

szívhez szóló dalát

lejegyzik szegények.

 

Nyitragerencséren

Huba vezér táncol,

most tart haza éppen

a győztes csatából.

 

Oroszka

 

Kisoroszi, kis Oroszka,

kincsre lelt ott Varga Jóska,

az aranypénz hatvan mázsa,

leszakadhat a padlása.

 

Béka brekeg a Garamban,

békanyálból van a paplan,

ha a víz magára húzza,

kilátszik a lábaujja.

 

Léva

 

Az agyafúrt, ravasz Léván

követik a trendet,

jakabalmát, vilmoskörtét

többé már nem esznek.

 

Imádják az ínycsiklandót,

lehet méregdrága,

jakabkörtét, vilmosalmát

vesznek mázsaszámra.

 

Locsogó

 

Alsópélen, Felsőpélen

gyalogolok nyáron, télen,

a hátamon vándorbot van,

attól érzem magam jobban.

 

Libapásztor vagyok arra,

terelgetek jobbra-balra,

szürke libám vére forr ma,

nem áll be a libasorba.

                                                     

A bajkai baltás gyerek

fát hasogat, nem eleget,

zsörtölődik anyja, apja,

leesik még vaskalapja.

 

Barsendréden, Barsendréden

András nevet adni szégyen,

a naplopó, gőgös Endrék,

aki András, megkergetnék.

 

Balázsy Géza rajzai