Volt egyszer egy hagymácska. A kert egyik ágyásában aludta édes álmát. Nagyon mélyen aludt, talán még álmodott is. Ám egyszer csak felriadt.
− Mi ez? − valami furcsa hideget érzett, mintha víz csurogna rá felülről. Megborzongott. Aztán hogy felmelegedjen, egy kicsit mocorogni kezdett. És akkor, ó jaj! Hozzáért valami! Nagyon megijedt!
− Van itt valaki? – kérdezte halkan.
− Itt vagyok! – válaszolt egy vékony hangocska.
− Ki vagy?
− Hagymácska vagyok!
− Én is!
Hagymácska meglepődött. Hát ketten vannak? Nincs egyedül a világon?
− Nagyon fáj a fejem, mintha szét akarna robbanni! – mondta a vékony hang.
− Nekem is! – válaszolta hagymácska, mert hirtelen az ő feje is megfájdult.
− Nekem úgy fáj, mintha valami ki akarna bújni belőle! – hallatszott egy harmadik hangocska.
− Jaj, minden tagom fáj! – ez egy negyedik hang volt.
− Nekem is!
− Nekem is! Nekem is! – hallatszott mindenfelől.
A mi hagymácskánknak ideje sem volt örülni, hogy egyszeriben ilyen sokan lettek körülötte, mert hirtelen neki is sajogni kezdett minden tagja. Nyújtózkodott egy nagyot, ahogy a többiek is. Aztán csak nyújtózkodtak és nyújtózkodtak, míg ki nem bújtak valamennyien a földből.
− Ó! Mekkora fényesség! – csodálkozott el hagymácska.
− És a levegő is milyen más! – így a másik.
− De szépek vagytok! Gyönyörűek! – szólt a harmadik.
− Te is! Te is! Te is! – hallatszott mindenfelől.
Hagymácska körülnézett. S mit látott? Sárga nárciszokat, rengeteg sárga nárciszt maga körül!
Bola raz jedna cibuľka. Sladko spala na záhrade v jednej hriadke. Spala veľmi hlbokým spánkom, azda sa jej niečo aj prisnilo. Zrazu sa však strhla.
„Čo to bolo?“ pocítila zvláštny chlad, akoby na ňu zhora čosi kvaplo.
Striaslo ju. Aby sa trochu zohriala, začala sa cibuľka mrviť. No a v tom, ach jaj! Čosi sa jej dotklo! Veľmi sa zľakla!
„Je tu niekto?“ spýtala sa tíško.
„Tu som!“ odpovedal jej tenký hlások.
„Kto si?“
„Som cibuľka!“
„Aj ja!“
Cibuľka bola prekvapená. Sú teda dve? Nie je na svete sama?
„Veľmi ma bolí hlava. Akoby mi chcela vybuchnúť!“ povedal tenký hlások.
„Aj mňa!“ odvetila cibuľka, lebo aj ju zrazu rozbolela hlava.
„Mňa bolí, akoby mi z nej niečo chcelo vyrásť“ ‒ ozval sa tretí hlások.
„Au, mňa bolia všetky hnáty“ to už bol štvrtý hlások.
„Aj mňa!“
„Aj mňa! Aj mňa!“ ozývalo sa z každej strany.
Naša cibuľka sa ani nestačila potešiť, že okolo nej zrazu bolo toľko veľa ďalších cibuliek, lebo zrazu aj ju rozboleli všetky hnáty. Poriadne sa ponaťahovala, ako aj všetky ostatné cibuľky. Naťahovali sa a naťahovali, až kým všetky nevykukli spod zeme.
„Ó! Koľko svetla!“ čudovala sa cibuľka.
„Aj vzduch je akýsi iný!“ takto zas druhá.
„Aké ste pekné! Krásne!“ ozvala sa tretia.
„Aj ty! Aj ty! Aj ty!“ ozývalo sa zo všetkých strán.
Cibuľka sa poobzerala. Čo okolo seba uvidela? Žlté narcisy, hromadu žltých narcisov!
Slovník/Szótár
odvetilo – válaszolt
hriadka (hrada) – ágyás
azda – talán
strhla sa – felriadt
striaslo ju ‒ megborzongott
začala sa mrviť – mocorogni kezdett
zrazu – hirtelen
hnáty – (vég)tagok
naťahovali sa – nyújtózkodtak
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Balázsy Géza rajza