Maradnak vagy költöznek a madarak?

 

Láttatok már hóban didergő gólyát? Nem???!!! Pedig a képen ácsorgó gólyapárról néhány éve készült ez a felvétel, mégpedig nálunk, az Alföldön. Azt mondják a szakértők, hogy hozzá kell szoknunk a látványhoz.

Mert a Föld melegedésével − a klímaváltozással − a madarak költözési szokásai is megváltoznak. Nem egy jelét ennek már ma is megfigyelhetjük.

 

Inkább maradnak

A fehér gólyák, darvak, gémek, kócsagok közt a megerőltető költözés helyett egyre többen választják a maradást. A Dél-Afrikában telelő gólyáknak pl. 5000 km-t kell repülniük a Szahara sivatagja fölött étlen-szomjan. Ezt a hatalmas távot a madarak csak úgy tudják megtenni, ha előtte jól táplálkoznak, elég zsírt halmoznak fel a szervezetükben. De mi történik, ha indulás előtt vagy a vonulás pihenőhelyein, a Földközi-tenger partvidékén szárazság pusztít, és nincs elég ennivaló? Az itthon telelés mellett döntenek. Hiszen egyre enyhébb nálunk a tél, nem fagy be a tó és a nádas, így ennivaló itthon télen is egyre inkább akadhat.

 

  

 

A városban telelők

A fekete rigók és a széncinkék már rég végiggondolták azt, amin a fehér gólyák mostanában töprengenek. Ők rovarevők. A rovarok pedig télen, jól tudjuk, elbújnak a hideg elől. Hát akkor mivel táplálkoznak a fagyos hónapokban? Azzal, amit az ember körül találnak. A fekete rigó régóta városi madár, a cinkék pedig télire költöznek be az erdőből az ember közelébe. A hóval borított kertekben és városi parkokban a rigók télen bogyókat és magvakat eszegetnek, a széncinkék örülnek, ha itt-ott mogyorót is találnak, és vígan rájárogatnak az etetőkbe készített eledelre.

 

A sikeresen alkalmazkodók

A pacsirta már nagyon régen felfedezte, hogy haszna van abból, ha az ember közelében marad. Elődei még az ókori, római időkben jutottak el Afrikából és a Közel-Keletről Európába, ahogy az útépítések és az erdőirtások nyomán az embert s főleg a lovas kocsikat követték. A lovak pottyantásaiban ugyanis bőségesen találtak magokat, és csipegethettek zord időben is. Így lett a búbospacsirtából városlakó, s nincs szüksége arra, hogy telente elköltözzön tőlünk. Régi szokását azonban megtartotta: akárcsak egykor az afrikai vagy arab füves pusztákon, homokos területeken, fészkét most is sivár, kopár helyekre, akár toronyházak tetejére építi.

 

  

 

Akiknek költözniük kéne

A lundáknak viszont mindenképpen a költözés mellett kellene dönteniük. Élőhelyeiken, az Atlanti-óceán északi szigetein ugyanis egyre kevesebb az apró hal a tengerben. Olyannyira, hogy ezt a kedves madarat már a veszélyeztetettek közé sorolják a tudósok. Tömeges pusztulásukat, egész kolóniáik eltűnését figyelték meg helyenként. S hogy miért nincs elég hal a tengerben? Egyrészt a túlhalászás és a vízszennyezés miatt, másrészt mert a klímaváltozás miatt melegedő tengerből a halak a hidegebb északi vizekre húznak.

 

 

Figyelem!

Ősz végén lassan lehet készülni a madarak téli etetésére. Főleg akkor kell elkezdeni az etető feltöltését, amikor már fagyos a föld, lehull az első hó, és a kert kis vendégei másutt már alig találnak ennivalót.

 

Tudtad?

Az emberek Angliában költenek legtöbb pénzt telente kerti kedvenceik, a madarak etetésére.

Vonulásuk során ősszel a darvak akár egy hónapon át pihennek és erőt gyűjtenek az alföldi legelőkön.