Az ünnepeknek is vannak jelképei. Vannak jellegzetes színek, ételek, illatok, amiket egyikhez vagy másikhoz kapcsolunk, és amikhez ragaszkodunk, amikor ünnepelünk. A karácsony színe a piros és a zöld, jellegzetes étele a hal, fája a fenyő. De folytathatjuk a sort, hiszen növény is akad még jó néhány, amelyik a termésével, illatával vagy színével hozzátartozik a karácsonyhoz.

A fagyöngy egész Európában elterjedt növény. Élősködő: megtelepszik az akác, a nyár, a fűz, de akár az almafa ágán is, bokorrá nő rajta, és a fa nedveiből táplálkozik. Örökzöld.  Mivel a lakásban is hosszú ideig üde zöld marad, így került a karácsony asztali és mennyezeti díszei közé. Mutatós dekoráció készül belőle.

A fenyő az északi hűvösebb és csapadékosabb tájak erdőalkotó örökzöld fája, elmaradhatatlan a karácsony ünnepétől. Tűleveleit a meleg szobában sem hullajtja el, gyertyákkal, üveggömbökkel feldíszítve ékessége az ünneplőbe öltözött otthonnak. A vörösfenyő ráadásul finom gyantaillatot is áraszt. Tobozából adventi koszorú készül.

 

  

 

A borókát aprófenyőnek, gyalogfenyőnek is nevezik, mert kicsi és igénytelen, viszont mint rendjének legtöbb tagja, ő is örökzöld. A fenyők divatja előtt belőle volt a karácsonyfa. Dombos vidékeken, ahol a száraz, szegényes talajon is megnő, később is megmaradt a falusi karácsonyok fájának. A mennyezet gerendájába szúrták egy-egy ágát, vagy asztalra állítva almával, dióval díszítették fel.

 

  

 

A mikulásvirág napjainkban is divatos karácsonyi szobanövény, sőt a karácsony jelképe. A természetben akár négy méter magasra is megnő. A növénynemesítők munkájának eredménye az a cserepes virág, amelyik a szobánk klímáját is jól tűri, és élénkpiros leveleivel igazi vidám karácsonyi hangulatot varázsol körénk.

A dió és az alma is a régi karácsonyok gyümölcse. Diós kalács nélkül nem karácsony a karácsony. Az ünnepi asztalt és a fenyőágat díszítették almával és dióval is egyaránt. A dió kemény héját aranyosra festették, s ugyanolyan fényesen, pompásan mutatott az ágakon, mint manapság a díszgömbök.

 

     

 

A fahéj illata belengi az ünnepi otthont. A diós és a mézeskalácsból árad, az édes tészták fontos hozzávalója. Ez a finom fűszer egy hatalmas trópusi fa, a fahéjfa ágainak kérgéből készül. Porrá őrölve vagy darabokra tördelve használjuk tészták, sültek, mártások, befőttek ízesítésére.

 

  

 

Tudtad?

Az alma és a dió a termékenység, bőség, a szépség és az egészség szimbóluma. A régiek hitében az alma a szerelem jelképe is volt. Jósoltak vele, a karácsonyi asztalról lekerült almával szépséget, egészséget varázsoltak a lányoknak és a kisgyerekeknek.