Áprilisban pattannak a rügyek. Hihetelen tempóban éled erdő-mező, hirtelen virágba borulnak a fák, kizöldül a mező. Mintha csak a hosszú tél kimaradásait igyekezne behozni a természet. Zajlik a madárvonulás. A frissen érkezettek vonulók is gyorsan nászruhát öltenek, hamarosan a fiókák csipogásától, a kölykök hancúrozásától lesz hangos a tavasz.
Korán, már március elején megérkeztek téli szálláshelyeikről, az Atlanti-óceán partvidékéről a szép, bóbitás bíbicek. Vizes legelőkön, réteken, kaszálókon fészket raktak, április végére aztán várhatóan a fiókáik is kikelnek. Tojásaikat nehéz észrevenni a fűben, mert terepszínűek. Így rejtik el őket a gondos szülők az ellenség elől.
Április közepén bújik elő a lábatlan gyík. A fémesen csillogó, barna színű állatot gyakran kígyónak nézik, pedig csak csigákra, gilisztákra vadászik az erdő nedves talaján szürkületkor vagy éjszaka. Nappal kövek alá bújva pihen. Csak néha merészkedik elő, hogy sütkérezzen a napon. Ilyenkor találkozhatnak vele az erdőt járó kirándulók. Veszély esetén könnyen letörik a farka. Ez menti meg őt.
A szapora mezei nyulaknál kora tavasszal, de néha már február végén elkezdődik az udvarlás időszaka. Nagy hévvel kergetőznek ilyenkor a nyulak a mezőn, majd hamarosan az utódok is megszületnek. A kicsik épp olyanok, mint az anyjuk. Szőrösek, azonnal látnak, és néhány nap múlva már futni is tudnak. Eleinte semmi szaguk nincs, hogy az ellenség ne szimatolja ki őket. Ha mozdulatlanul meglapulnak a fűben, szinte észrevehetetlenek, úgy egybeolvad a bundájuk a környezettel. Három hétig szopnak, utána már teljesen önállóak. Az első napokban azonban sok kisnyuszi elpusztul, ha hűvösre fordul az idő, vagy eső jön. Hiába fekszenek az anyjuk hasáról tépett puha szőrágyban, ekkor még nagyon érzékenyek.
A tavaszi zsongásba már a szöcskék ciripelése is belevegyül. Ezek a szorgos muzsikusok áprilisban vedlenek, előbújnak téli lárva állapotukból. De a tavaszi réten sok veszély leselkedik a kifejlett szöcskékre. Nemcsak az ilyenkor még gyakori erős fagyok, a sok csapadék, a ragadozók és a betegségek tizedelik meg a soraikat, hanem az avartüzek is. Bizony ezeket nem egyszer a kirándulók okozzák. Ezért nem lehet erdőn-mezőn csak a kijelölt helyen tüzet gyújtani, s ezért van tavasszal sokfelé a lakott helyeken is tűzgyújtási tilalom.
A sün lassan ébred téli álmából. Hanem aztán gyorsan behozza a lustálkodással elvesztegetett időt. Áprilisban párt keres magának, május végén pedig a sünmamák már a kissünökkel indulnak hosszú sétáikra az illatos tavaszi éjszakában.
Huncut a bíró! – hangzik a kora tavaszi erdőben a sárgarigó flótája. Pedig hol van még ilyenkor a sárgarigó! Valahol a messzi Afrikában. Ő a legutoljára érkező vonuló madár nálunk, csak májusban talál vissza a fészkelőhelyére. Ami viszont már kora tavasszal az ő hangján veri fel az erdő csendjét, az a seregély. Ez a huncut madár pattogó, csacsogó, zagyváló hangjával képes más madarakat utánozni, a szárcsa pittyegését, a cankó kiáltását, a rigó flótázását. Csakhogy lassan a többi madár is megérkezik, s hangjuk elnyomja a seregély hamiskodását.
Kérdezz!
Miért törik le a gyík farka?
Így téveszti meg a gyík az üldözőjét. Mert míg az – például a sün – a csapkodó farkát rágicsálja, a gyík egy föld alatti üregbe bújva gyorsan megmenekül.
Tudtad?
A nyúlmama nagyon furfangos módon vigyáz a kicsinyeire. Szoptatáskor sohasem megy egyenest a kisnyulakhoz, hanem több méteres távolságról beugrik a fészekbe. Ezt azért csinálja, hogy ne hagyjon maga után szagmintát, és a ragadozók ne találjanak rá a fészekre.