Mind a három napon esett az eső és szokatlanul hideg volt az idén a Tompikán Rimaszombatban. Hogy aztán hogyan lett ebből mégis fesztiválhangulat? Hát úgy, hogy mindenkit égetett a versenyláz, az előadókat, a kísérőket, de talán még a nézőket is.

Az ország minden részéből érkeztek versenyzők, bőségesen volt kísérőprogram. És persze sokat hozzátettek a jó hangulathoz az örömzenélők is, a gitár-sokkosok, akik végigmuzsikálták a három napot és a várost. Egyszóval a művelődési ház mindig tömve volt, és ha sok jó ember van kis helyen, ugyebár a hangulat is forróbb, a vita is pezsgőbb.

 

  

 

Az idén a felnőttek állítólag arról vitatkoztak legtöbbet, jó-e, hogy a járási és a kerületi fordulókon nem ugyanazok a bírálók, mint az országos seregszemlén. Merthogy az országoson igen komoly és hozzáértő a zsűri. Profi, mint mondják. No de mi van, míg odáig eljut az ember gyereke?! Mindegy! Akkor is a Tompika a Kárpát-medence legnagyobb szavalóversenye, legtöbb a résztvevője. Az idén ráadásul megkezdte a 2. huszonöt évét: ez volt a 26. országos szavalóverseny. S ünnepeltek a Tompikán az idei azért is, mert 200 éve született Tompa Mihály, Rimaszombat nagy szülöttje, a Tompika névadója. Még kiállítás is volt a házban a nagy költő tiszteletére, ott is lehetett a pihenőidőben nézelődni! Hát persze, hogy senkit se érdekelt az eső!

 

A győztesek:

 

     

 

A győztesek listája kategóriánként itt található.

 

Gecse Attila fotói