Irány észak!
Ha jön a tavasz, véli Mimi,
a hóemberek északabbra költöznek.
Csupán pár jégcsapot
csomagolnak be az útra.
Hátukra kapják hűtőzsákjukat,
felcsatolják a sítalpat,
és irány észak.
Aki otthonfelejti az iránytűjét,
könnyen pórul járhat.
Ha nem tűnik fel neki idejében,
hogy a jegesmedvék
csak nagyon ritkán viselnek ormányt,
nem trombitálnak és agyaruk sincsen,
könnyen és alaposan megizzadhat.
Ezer csepp hóhomlokon
végigfolyó verejték már komoly
súlyvesztéssel járhat.
Hát vigyázat!
Mimi a csúszdán
A csúszda egy
lesiklásra tervezett
szerkezet.
Van hozzá létra,
mely azért jött létre,
hogy fokról fokra lépve
érj a tetejére.
És onnan „sutty!”,
mint a pinty.
Ha „zutty!”,
netán „reccs!”,
esetleg „placcs!”,
akkor baj van.
Először nem éppen,
később már fenéken,
aztán hanyatt hátrafelé,
kezed tartva magad elé,
körbe-körbe mogorván,
lazán, aztán megunván
oldalvást és vigyorral,
bátor szemmel és orral,
hónaljon és hajfonaton,
legvégül meg nagyon-nagyon
szélsebesen – gyorsvonaton.
Furcsaságok
A tábla letörli a hetest,
elbújik a táskád, hogy keresd,
megoldja magát a feladat,
mond engem a vers, de elakad.
Felesik a tollam a padra,
aki siet, le van maradva,
alaposan mosok én kezet,
de le nem jön a sok ékezet.
Lassan futok, mint a moly oson,
de hanyatt esem a folyosón,
nevetek: szemem könnytől ragyog.
Nem kérdeznek, de én felelek,
rám szólnak, hogy ébredj fel, Elek,
Pedig én Szabó Ödön vagyok.
Papp Anikó Míra rajzai